A legtöbben úgy emlegetik, hogy Szentgerice történelmében megelőzőleg ekkora vihar sosem volt. 1980 május 30-án délután egy hatalmas vihar közeledett. Mint máskor is a falubeliek igyekeztek a vihar elől elhúzódni. Szeles, esős, viharos idő volt bentről csak azt hallották, hogy kint a vihar mindent csak tör és zúz, az ablakokon kisem lehetett látni. A vihar elcsendesedtével mindenki a károkat becsülte, hiszen rengeteg háznak megbomlott a teteje, cserepeket vert le a szél, a fákat megrongálta. A legnagyobb és legmegdöbbentőbb pusztítást mégis az unitárius templomra mérte a vihar, mert a templom tornyát elfújta. Pontosan senki sem tudta megállapítani, hogy mi történt. A meglepődött falubeliek a templom tornyát a templom mellett találták, majdnem éppen, mintha valaki csak a templom mellé tette volna. Az oka az lehetett, hogy a torony akkoriban elég instabilan, éppen újítás előtt állt. A helyenként megszakadozott részen „beszorulhatott a szél"- mesélték az emberek és a nagy viharban süvítő szelek feltépték a tornyot, amit a torony egyik szélére eshetett majd úgy dőlt el, mintha a helyén lenne. Akkoriban a vihar, ami elvitte a templom tornyát is elég megdöbbentő volt az itt élők számára, ma már csak úgy emlegetik, hogy abban az időben „még a templom tornyát is gereblyével keresték".

A kép egy korabeli fényképről van lefényképezve, amelyet Sánta B. József készített.