A település lakói két templommal büszkélkedhet. Egy unitárius, valamint egy református templom található. A XIV. században épülhetett a mostani unitárius templom, mivel először katolikus, majd református, és végezetül mindmáig unitárius templomként maradt ránk. A sokszögzáródású szentély, a csúcsíves ablakok, a támpillérek, a templom belsejében a csúcsíves diadalívjéből lehet következtetni azt, hogy a XIV. században épült. A XVII. században a templomnak fa harangtornya volt, de napjainkban már téglából és kőből épített, valamint bádogfedéllel borított tornya van. A templomot lépcsős támpillérek erősítik. A támpillérek a régi boltozat oldalnyomásának a levezetésére szolgálnak. A déli oldalon található mindkét bejárat. Egyik bejáraton portikuszon[1] keresztül lehet bejutni. Ugyan csak ezen az oldalon látható még két csúcsíves, lándzsaablak, viszont a túloldalon már félköríves. A templom belsejében található szószéket említeném meg, amely a XIX. században készült, téglából, valamint fehérre meszelt, felette pedig egy fából készült korona található, amely a XVIII. században készült. A templom keleti és déli oldalán is található egy fából készült karzat, de a keleti oldalt emelném ki, mivel azon az oldalon található az orgona is, amely a XIX. századtól van a templomban. Felújítások során Ürmösi Kálmán, Szentgerice egykori unitárius lelkésze talált a templom falára írva számokat, amely a 133-as számot képviselte, ebből viszont azt következtette, hogy a templomot 1330 és 1340 között építhették. A templom déli részét, úgymond a „hajót”, 8 x 10-es kazettás famennyezet borítja. Ezt a famennyezetet Gálfalvi Kozma Mihály festette a XVII. században, virágmintázatok és feliratok díszítik. A táblák festett felületét szürke keret veszi körül. A kazettás mennyezet a legfontosabb művészeti emlék a faluban. A templom sok felújításon ment keresztül, és ez így van napjainkban is, mivel jelenleg is felújítások alatt áll, de még mindig őriz figyelemre méltó középkori elemeket, amelyek bizonyítják a régiségét. 

   A református templomról viszont nem tudni ilyen sok és pontos információkat, ez annak tudható, hogy az egyház alakulása nem a reformáció zavaros idejében történik, hanem jóval később, vagyis a XVII. században. Az egyházközség alapítása nemes vitézlő Nagy János nevéhez fűződik. Azt, hogy ki volt Nagy János nem tudni pontosan, mint azt sem, hogy ki lehetett az első prédikátor. Az unitárius egyháznak 21, míg a református egyháznak 19 lelkésze volt napjainkig.

[1] portikusz=épület főhomlokzata előtti nyílt oszlopcsarnok

Képek készítője: Sánta B. József

Forrás: Balázs Sándor, Kovács István: Szentgerice. Falufüzetek 13., Litera, Székelyudvarhely, 2002